Találd meg a saját utad!

Változások szárnyán

Vékony jégen lépegetek

2019. március 08. - Szülőként az Élet

intimate2-1523821_1920.jpg

Kétéves felajánlást tettem és jól tettem. Ha már meg kell élni ezt az érzelmi hullámvasutat, akkor legalább úgy éljem meg, hogy ez ne a párkapcsolaton, a családon vagy a munkán csattanjon. Akkor éljem meg ezt egy kevésbé éles terepen. Így is megérint, így is nagyon tud bántani, fájni. De mégis inkább ezt választom. Kétéves időszakra vonatkozó plútó energiákat igyekszem becsatornázni, integrálni, elé menni és tárt karokkal fogadni.

Hogy mégis mi ez? Egy érzelmi hullámvasút, a tenger vihara, ami dobál, és soha nem tudhatom, hogy éppen hol kap fel, hová dob el, mi lesz belőle, izgalmas suhanás vagy vad tombolás. Először magamat hibáztattam, aztán rájöttem, hogy ez nem egy aktuális helyzet, hanem egy folyamatos érzelmi mélység-magasság élmény lesz, teljesen kiszámíthatatlanul. Mi ebben a feladatom? Mi a tanulás? A középpontban maradni, bármi is ér! Bármi történik a külvilágban, meglegyen az a belső kapocs, ami megtart, mert más már nem maradt. Nos, ettől még nagyon messze vagyok, ez a tanulási folyamat. Az érzelmi csapongásokat átlátni, uralni, önfegyelmet gyakorolni, tudni, hogy bármilyen viharba is kerülök, képes vagyok fölé kerekedni, megzabolázni vagy éppen engedni, elfogadni, hogy elsodorjon, magába szippantson, eldobjon, kivessen, megtörjön. És akkor újra felállok és megyek tovább, mert nem történt semmi, csak egy újabb tapasztaláson vagyok túl. De mindez megtart, megerősít, munkál, csiszol.

Hát ezt adja a tangó. Ezt az érzelmi hullámvasutat. Soha nem tudom, mi vár rám. Izgalmas suhanás vagy vad tombolás. Először igyekeztem elébe menni és levédeni magam, aztán rájöttem, hogy nem tudom megakadályozni azt, amit hozni fog. És mindig fog hozni valamit és nem tudok rá felkészülni, nem tudom irányítani. Formálódom. Elfogadom, hogy egyszer elém jönnek, egyszer eldobnak, hagyom, hogy hasson rám minden, folyjék át rajtam minden.

Két hónap után jöttem rá, hogy mi az egyetlen eszközöm, ami támaszt ad.

A szeretet.

Bármi is történjen, bármi is volt korábban, abban a pillanatban forduljak szeretettel a másik felé és csak figyeljek, hogy mi fog történni.

Vékony jégen lépegetek, csak lassan, türelmesen, időt adva magamnak, nem sietve, mert a jég bármikor betörhet és elmerülök a mélységben.

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr4014676752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.