A saját utamat járom!

Változások szárnyán

Miért is olyan nehéz megtalálni önmagunkat?

2019. január 26. - Szülőként az Élet

people-2591874_1920.jpg

Mert ahhoz lettünk hozzászoktatva, hogy azt kell csinálnunk, amit mondanak, akár tetszik, akár nem. Abban lettünk szocializálva, hogy mások igényeinek feleljünk meg és gondolkodás nélkül aszerint cselekedjünk. 

Hogyan is várható el valakitől, aki kisgyerek korától arra lett nevelve, hogy fogadjon szót, viselkedjen szépen, tegye, amit mondanak neki, tanuljon szorgalmasan, hogy a saját igényeit, szükségleteit nem fejezheti ki, mert nem úgysem figyelnek rá, nem számít. 20-30-40-50 évnyi külvilágnak történő megfelelés után nehéz a kezünkbe venni az irányítást és végiggondolni azt, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen, mi az érték a számunkra, nekünk mi a jó, mik a szükségleteink, mi tesz bennünket boldoggá. 

De kezdem az elején. És ez most egy teljesen szubjektív vélemény, saját megélésekkel, tapasztalatokkal. Nem valami egyetlen igazság, csak egy gondolatfolyam. 

A gyereknek kiskorától kezdődően megmondják mit csináljon, mit mikor kezdjen el, mit mikor fejezzen be, mi a jó, mit várnak el tőle, milyen a jó kisfiú/kislány, mit kell tennie ahhoz, hogy szeressék. Kezdik ezt a szülők és a család, majd folytatja az iskola. A diák nem számít, csak az, hogy a követelményrendszernek megfelel-e vagy sem. Az, hogy ki ő, milyen egyedi tehetséggel született, mi az ami a szívébe van írva, mivel tudja embertársait szolgálni, még gondolat formában sem jelenik meg. A lényeg, hogy a matematika tételeket és a történelmi évszámokat pontosan vissza tudja mondani. Persze, hogy éretlenek, sodródóak a mai emberek, hiszen soha nem tehették azt, amit szerettek volna. Finnországban napi 3-4 órán vesznek részt a diákok, házi feladat nincs, egész nap élhetik az életüket, szerezhetnek tapasztalatokat a világról, magukról, kortársaikról. Ez a szabadság. Csak ebben a szabadságban marad idő önmagunk megtapasztalására, kipróbálására, megismerésére, ezek az élmények vihetnek afelé, hogy mivel is szeretek foglalkozni saját magam és mások örömére. Az úgy nem megy, hogy este 11-kor még a másnapi beadandóval bíbelődöm 12 évesen. Az iskola nem az élet, az élet az iskolánk kívül kezdődik minden korosztály számára.

horse-430441_1920.jpg

De ha a valódi elfogadottság és szabadság nélkül tanultuk meg élni az életünket és a szülőket, tanárokat felváltják a felettesek, főnökök, akkor csak a már ismert utakat, pályákat tudjuk befutni, a sztenderdek szerint éljük a nagybetűs életünket is.

Itt nincsenek felelősök, csak áldozatok vannak. Mindenki, aki ebbe szocializálódott bele és nem vette észre, hogy mi történik vele, vagy későn ébredt fel, vagy hamar felébredt, de fogalma sincs, hogyan kell szabadon élni. De véleményem szerint nincs más út, csak a felelősség felvállalása, ha már rádöbbentünk, miben vagyunk. Történt, amikor történt, de ha felébredtünk, szerencsés elkezdeni keresni, kutatni, kísérletezni, próbálkozni. Nem megy azonnal, sok kudarc is jöhet szembe, a külvilág visszahúzó erejéről pedig ódákat lehet zengeni. Hogy mersz Te letérni a jól kitaposott ösvényről? És jön a félelemkeltés, a büntetés, stb. A kudarcok esetében az én megmondtam, a sikerek esetében az irigykedés, a kibeszélés. Ez a bátorság próbája. A legtöbben nem vagyunk bátrak, igenis gyávák vagyunk. Halogatunk, kifogásokat keresünk, másokra fogjuk, hogy mi miért nem élhetjük a saját életünket. Persze azt, hogy nekünk mit jelent az élet, hogyan is szeretnénk élni, azt erőfeszítés végiggondolni és még inkább felvállalni, képviselni.

Pedig mekkora erő van abban, amikor valaki azt élheti, aki ő maga! Mi az a pontenciál, ami meg tud nyilvánulni akkor, hogy ha felbukkanhat, ha teret kap a tehetség megélése!

Ne várjunk magunktól azonnali csodákat, fogadjuk el, hogy eddig így éltünk, és ez nem a mi hibánk volt. De tudjuk, hogy lehetne ennél jobb, és innentől kezdjük el dolgozni azon, hogy olyan életünk kerekedjen ki, amiben jól érezzük magunkat, ahol végre önmagunk lehetünk, ahol nem másoknak kell megfelelnünk. Nem számít ez meddig tart, lehet, hogy az egész életünk rámegy, az is lehet, hogy csak elkezdeni tudjuk a folyamat. Mindez nem számít, csak az, hogy elindultunk afelé, hogy szeretjük és tiszteljük magunkat annyira, hogy megadjuk magunknak azt, amire vágyunk bűntudat és lelkiismeretfurdalás nélkül. Szép vállalás:)

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr2514589754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.