Találd meg a saját utad!

Változások szárnyán

Milyen érzés levenni az álarcod?

2018. december 02. - Szülőként az Élet
carnival-411494_1920.jpg
Mindenki csak arra vágyik, hogy feltétel nélkül szeressék és elfogadják, higgyenek és bízzanak benne, támogassák és biztassák, hogy újra önmagára találjon.
Jó ha van ott valaki, aki megtart bennünket, amikor végre le merjük venni az álarcunkat, megengedjük magunknak a sebezhetőséget, a gyengédséget és azt, hogy a valódi énünk megmutatkozzon.
Fura volt kimondanom azt, hogy megengedem magamnak, hogy végre az legyek, aki vagyok. Hosszú az út eddig a mondatig és nagy a megkönnyebbülés, hogy már nem kell megfelelnem mások elvárásainak, mások tetszésének, mások rólam alkotott képének, önmagam irreális arcának. Csak lenni és bármi is van, az rendben van. Csak lenni, mert jó vagyok önmagamnak, elégedett vagyok önmagammal, elfogadom önmagam olyannak, amilyen vagyok, nem akarok már más, jobb lenni, élvezem azt, ami megadatott és érzem az erőm megnyilvánulását ebben a tökéletes elfogadásban. Önmagam és mások tökéletes elfogadásában. Nem kell sehová sem menni, sehová sem eljutni, semmit sem megszerezni, mert minden úgy van jól, ahogy van.

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr2614404822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.