Találd meg a saját utad!

Változások szárnyán

Önmegnemvalósítási kisokos

2018. február 03. - Szülőként az Élet

ice-2016019_1920.jpg

Azon morfondíroztam, hogy milyen okok is állhatnak annak a hátterében, hogy sokaknak nem megy, vagy csak nagyon nehezen halad az önmegvalósítósdi. Az emberek nagyon kis százaléka mondhatja el magáról, hogy azt a munkát végzi, amit szívből szeret és jól meg is él belőle (mindezt úgy, hogy közben a magánéletében is boldog). De ez miért van így?

Biztos, hogy az a természetes és normális, hogy bemegyünk a gyárba, lelketlenül ledolgozzuk a 8-10 órát, közben máshol járunk és alig várjuk, hogy hazajussunk és azzal foglalkozhassunk, amit szeretünk? És ha tudjuk, hogy ez lehetne másként is, akkor pedig miért nem teszünk önmagunkért? 

Szóval hol is kereshetjük a buktatókat? Milyen okok eredményezhetik azt, hogy nem valósítjuk meg önmagunkat?

1. Oktatási rendszer

Nem titkolom, nem vagyok a meglévő hagyományos iskolai rendszer híve. Végigmentem rajta, látom, hogy nem egy emberbarát rendszer. Elveszi a gyerekek életét és a boldog gyermekkor, a világ izgalmas felfedezése, az egyéni érdeklődés kielégítése, a kreativitás megélése, a kortársakkal történő önfeledt játék és társas tevékenységek helyett hosszú éveken és évtizedeken keresztül dobozba zár, elzár a természettől, a szabadságtól, a választási lehetőségektől, a szabad döntésektől, a felelősség megélésétől. Beleszocializál a mókuskerékbe. Ne csodálkozzunk, ha ezek után elfelejtjük azt, hogy akár boldogok is lehetünk az életünkben, hogy akár élvezhetjük is a mindennapokat (nem csak a hétvégéket), akár olyan dolgokkal is foglalkozhatunk, amik valóban érdekelnek és közel állnak a szívünkhöz, illetve azt, hogy mi vagyunk a felelősek a saját életünkért és a saját boldogulásunkért.  

2. Szülői háttér

Egy ideális világban a szülők korukból adódóan többet tudnak, bölcsebbek tapasztaltabbak, mint a fiatalok. Mai világunkban azonban ez nem így van. A szülők a saját korlátolt életüket élik. Igyekeznek a külvilágnak, a társadalmi elvárásoknak megfelelni, szépen, csendben, gondolkodás nélkül élni azt a mókuskereket, amibe beleszoktak. Ezt a példát mutatják a fiataloknak és ezt is várják el tőlük. Sok esetben fel sem merül egy szülőben, hogy a saját meg nem valósított álmaival gyötri a gyereket, hogy lebeszéli arról a tehetségről, ami a gyereknek megadatott, csak azért, mert a saját korlátolt látásmódja szerint az zsákutca, vagy nem elég csillogó karrier, amivel dicsekedni lehet a szomszédoknak. Szülői biztatás és támogatás nélkül pedig valljuk be, sokkal nehezebb az út. Milyen sokan vannak, akik abbahagyják az egyetemet és váltanak (és ők a bátrabbak) és még többen azok, akik nem mernek, vagy csak sokkal később tudatosul bennük, hogy mi az, ami a szívükből fakad.

3. Társadalmi elvárások, korlátozó társadalmi hitrendszerek

Ezt nem is részletezem, mindannyian ismerünk olyan szlogeneket, hogy ebből nem lehet megélni, hogy ez értéktelen, stb. Sajnos a külvilágnak való megfelelési kényszer belénk ivódott és fontosabbá vált, mint az önmagunknak, a saját hitünknek, ideáinknak való megfelelés. Iszonyatosan nagy a társadalmi nyomás és kevesen merünk szembe menni vele. Pedig a járt utat el kell hagyni a járatlanért, hiszen, a tehetségünk egyszeri és megismételhetetlen. Mások adhatnak nekünk példát, inspirációt, de az életünk és az utunk csak a miénk. Annyira előttem van az a hasonlat, hogy régen a rabszolgákat korbáccsal hajtották a munkavégzés helyére, ma mi már önként tesszük ugyanezt, és közben ugyanolyan lelketlenné váltunk.

Ezek voltak a külső adottságok, de milyen belső nehézségek, hiányosságok akadályozhatnak?

4. Önbizalomhiány, kishitűség

A legalapvetőbb probléma. Mondjuk, a fent említett külső körülmények egyenesen vezetnek ahhoz, hogy a legtöbb ember önbizalomhiánnyal küzd és tele van félelmekkel. Itt van mindjárt a képtelenségtől való félelem, ami adja magát, hogy ne merjük belevágni dolgokba és megvalósítani önmagunkat. Önbizalom nélkül vagy akár csak csekély önbizalommal nem könnyű elindulni a saját élet felé. Jó ki van ez találva. Bárki bármit mond, az önbizalmat nagyon nehéz felépíteni (nem is tudom, lehet-e valójában). Látom, hogy az önbizalomhiány milyen károkat tud okozni, és milyen szomorú, hogy a belső képtelenség érzése miatt nagyszerű tehetségek vesznek kárba és maradnak kiaknázatlanul. Így válik egy élet üressé és értelmetlenné és egy idő után visszafordíthatatlanná.

 5. Kényelmesség

Nagy csapda. Nagyon jó dolog, hogy a fizetés automatikusan megjelenik a bankszámlán minden hónapban. De az, hogy ez a legjobb része a munkának? Sajnos fel kell adni a kényelemből, abból, hogy tartunk egy bizonyos életszínvonalat. Áldozatokat kell hozni. Fel kell adni azt például, hogy csak félgőzzel végezzük a munkánkat és az is elég. Igen, sokszor kényelmetlen lelkesen, szívvel-lélekkel, hétvégéket és estéket is feláldozva tanulni, dolgozni új, más, de saját álmokért. A sikerek, eredmények nem jönnek automatikusan és azonnal. A kudarcok annál inkább. Sokan nem is értik, miért is tesszük, mi is jó ebben? Ehhez hosszan kell előre nézni és mélyen befelé.

6. Kudarckerülés

És itt jutunk el a kudarckerüléshez. Mennyivel egyszerűbb meg sem próbálni, hiszen más biztosan jobban tudja, biztosan úgy sem fog sikerülni, mint lépni valamit és elbotlani, majd felállni, majd újra haladni, majd újra elbotlani, majd feladni, majd újra kezdeni még több erővel és lendülettel, majd haladni, stb. És közben boldognak is lenni. Én hiszem azt, hogy az út a cél. Miért kérdőjelezzük meg vagy akár adjuk fel az utunkat csak azért, mert nehézség merült fel? Nincs egyenes út, nincs út kihívások nélkül. Minden út folyamatos változtatást, alakítást, megújulást, fejlődést igényel.

7. Türelmetlenség

Nem vagyunk hozzáedződve, hogy eredményt csak kitartó, alapos munkával lehet elérni. Nincs értéke a szorgalmas, alázatos munkának. Gyors és fényes sikereket várunk és ha nem jön, akkor hamar feladjuk. Pedig gyorsan nem jön a siker, vagy ha jön, akkor gyorsan megy is. A dolgoknak idő kell, amíg beérnek és csak lépésről-lépésre lehet haladni, nekünk is meg kell érni egy új hozzáállást igénylő feladatra.

8. Rugalmatlanság, mentális nyitottság hiánya

Már meglévő rendszerekhez, sémákhoz, tévhitekhez történő görcsös ragaszkodás mellett nem lehet újat alkotni.

9. Irígység

Ne felejtsük el, hogy a konkurrenciára figyelés miatt elveszíthetjük a fókuszt és ezáltal képtelenek leszünk önmagunkat, a saját értékeinket adni. Negatív energia, nem visz előre.

10. Önsajnálat

Panaszkodni, kifogásokat keresni, megmagyarázni a bizonyítványt, önsajnálatba menekülni mennyivel egyszerűbb, mint bátornak lenni, merni változtatni, merni vállalni a kudarcot, akár a szégyent, kitartóan, hittel járni az utat. Szintén negatív energia, nem visz előre.

+1. Túlpörgő üzemmód

Állandóan azzal igazoljuk a létezésünket, hogy pörgünk, pedig sokszor inkább meg kellene állni, csendet, időt biztosítani magunknak, hogy meg tudjuk hallani a feltett kérdéseinkre a választ. Attól még nem lusta valaki, ha nem generál magának állandóan feladatokat, hanem tud magának időt szakítani a semmittevésre, ami igazából azt segíti, hogy tudjunk befelé figyelni és becsatornázni az információkat. Túlpörgő üzemmód mellett nem marad időnk az önmegvalósításra, mert valami vagy valaki mindig fontosabb, mint mi magunk és a saját életünk. 

Mit kell megfejlődnünk az úton? Milyen tulajdonságokat, gondolkodásmódot kell kicsiszolni magunkból az utunk során?

-türelem,

-kitartás,

-a problémákat kihívásként tekinteni,

-folyamatosan tanulni, fejlődni, önmunkát végezni,

-rugalmasság, nyitottság az újra, a változásra,

-elfogadni, hogy a kudarc hozzátartozik az úthoz, nem lehet megkerülni,

-elfogadni, hogy nem megy könnyen, nagyon sok munka kell hozzá, bármit kezdünk el,

-alázat a munka iránt és a munkát mások szolgálatára és örömére végezni,

-önbizalom, hit önmagam képességeiben,

-nyugalom, hogy mindennek eljön az ideje és megoldódik a helyzet,

-vannak pillanatok, amikor nagyon nem mennek a dolgok, el kell engedni a görcsölést, a stresszelést, és hátradőlve csak figyelni kell az eseményeket, hogy milyen új dolog akar megszületni, formálódni,

-ideje van a munkának és a pihenésnek is, egyensúlyt kell teremteni,

-elfogadás, vannak helyzetek, amiket nem tudunk megváltozatni, nem a mi hibánkból is történhetnek dolgok, el kell engedni, hiszen nem tudunk vele mit tenni azon túl hogy elfogadjuk és nem görcsölünk miatta.

Örömteli saját utat kívánok mindannyiunknak!

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr7813564433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.