Találd meg a saját utad!

Változások szárnyán

Influenza, a nagy tanítóm

2017. február 01. - Szülőként az Élet

2young-woman-2750465_1280.jpg

Fura érzés, amikor ott van az, amire már vágysz egy ideje és hirtelen rájössz, hogy már semmit sem jelent a számodra. És ez most nem párkapcsolat és nem valamilyen tárgy birtoklása.

A szülés után én is vágytam vissza a régi, elegáns ruháimba, nagyjából sikerült is, de azért a szűk szoknyák nem jöttek már fel. Rakosgattam őket, hogy majd ha… Nos, most egy kis influenza elérte, hogy bőven az álomsúly alá menjek. És mi várt ott? Az az érzés, hogy ilyen áron ez nekem már nem kell és hogy ez már nem én vagyok. Átfutott az az érzés, hogy én nem szeretnék egy életen keresztül néhány kiló miatt aggódva fogyókúrázni és az is, hogy nekem nem is kell már úgy kinéznem, mint egy huszonévesnek. Minden életkornak megvan a maga szépsége és sajátossága. És hogy nincs velem semmi baj, mert tulajdonképpen jól érzem magam a bőrömben, csak épp még egy illúziót kergetek. És leomlott egy újabb hitrendszer és kiürült egy újabb polc a szekrényemből. Használja a dolgokat az, akinek épp arra van szüksége. Én pedig szeretnék olyan új dolgokat, amik pont most illenek hozzám. Évek óta folyamatosan selejtezem és mindig azt hiszem, hogy többet már nem tudok adni. És mindig kiderül, hogy az a szekrény még mindig tele van felesleges dolgokkal...

Februárban már lehet készülni a tavaszra azzal, hogy elengedjük, amire már nincs szükségünk, ami már nem szolgál bennünket, legyen ez bármilyen tárgy vagy éppen csak egy buta kis hitrendszer.

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr4212175072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.