Találd meg a saját utad!

Változások szárnyán

Tuti tippek helyett vedd elő a jobbik eszed!

2017. január 15. - Szülőként az Élet

sunrise-2374454_1280.jpg

Számomra az a nehéz, hogy nincs egy biztos tájékozódási pont.

Kihez forduljak, ha nem tudok valamit, vagy ha elbizonytalanodom? Mert elbizonytalanodni ma már nagyon könnyű. Jobban mondva semmi sem nehezebb, mint magabiztosnak maradni ebben a világban. Magabiztosság alatt azt értem, hogy tudom, ki vagyok, milyen értékrend szerint élek, mi a fontos és nem fontos az életemben, merre haladok, a döntéseimet a belső biztonságom szerint hozom meg és emellett szilárdan elköteleződöm.

Miért is nehéz ma eszerint élni? Mert a nap minden pillanatában megkérdőjelezik, hogy jó vagyok-e. 

Elég csak felmenni az internetre, a tévéről és újságokról nem is szólva, és már árad is belőle, hogy az ezerféle szerepemből ma éppen minek nem tudtam megfelelni. Ehhez jön még a tágabb vagy szűkebb család, a szomszédság, a munkahely és a munkatársak és gyakorlatilag mindenki. Mert mindenki csak a magáét hajtja, csak a saját szemszögéből ítél és feljogosítva érzi magát, hogy megmondja másoknak a tutit. Azt nehéz megérteni, hogy azért mert valakinél valami működik és bejön, az még korántsem biztos, hogy a másiknak is jó és hasznos.

Milyen egyszerű is lenne az élet, ha lennének tuti receptek, ha valaki minden kérdésre olyan általános választ tudna adni, ami mindenkinél működik. Én is sokáig kerestem és nagyon hiányoltam. Hiába. Aztán rájöttem, nem véletlenül nincsenek tuti receptek. Hogyan is lehetnének. Hiszen annyifélék vagyunk, annyiféle életet élünk, a hegyre annyiféle úton fel lehet jutni.

Nagyon jók a gyors tippek és ötletek, de még jobb, ha a saját módszeredet találod meg. Hadd mondjak egy példát. Nagyon jó cikket olvastam, ami arról szólt, hogyan tudjuk rábírni a gyereket arra, hogy elpakoljon maga után. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy melyiket próbáljam ki. Akármilyen jók voltak, valahogy egyiket sem éreztem testhezállónak. Aztán amikor helyzet volt, egyszerre csak azt mondtam, írjunk egy listát, hogy miket kell elpakolni és írjuk fel azt is, hogy ki mit vállal. (Mert én ilyen feladatlista író típus vagyok.) Legnagyobb meglepetésemre működött a dolog. Igaz kicsit lassan haladtunk, mert a listát is a gyerek írta és ő húzta át, ami már teljesült. De jó volt. Nekünk.

Szerintem minden más is így működik. Ezzel csak az a baj, hogy gondolkodni kell rajta. Nem mondja meg senki, nem csak annyi, hogy átveszed és csinálod. És ez az egész lényege. Ha van egy helyzet, azt sajnos Neked magadnak kell megoldanod. Legalábbis, ha tényleg meg akarod oldani és komolyan gondolod. Persze, sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy azért nem oldódott meg valami, mert a tanácsadó tanácsa fabatkát sem ért. Mennyivel nehezebb azt mondani, lusta voltam, kényelmes, nem akartam gondolkodni, nem akartam igazán belemenni.

De tudod milyen jó érzés, amikor kihozol magadból valamit? Amikor olyan megoldás születik egy problémádra, ami tényleg testhezálló és igazából komolyabb erőfeszítés nélkül már tudod is másként csinálni? Akármilyen nehéz is bevallani és felvállalni, a válaszok tényleg csak benned vannak meg és a Te problémádra tényleg csak Te tudod a megoldást. Sajnos ez egy kicsit munkásabb dolog.

De megéri!

Ha szeretnéd a saját bajodra a saját gyógyszered, szívesen gondolkodom veled közösen. Abban tudlak támogatni, hogy más nézőpontból is rá tudj nézni a nehézségedre és a problémád helyett a megoldásra koncentrálj. Lásd magad és a képességeid tisztábban és szerezd vissza a hited önmagadban!

A bejegyzés trackback címe:

https://valtozasokszarnyan.blog.hu/api/trackback/id/tr6412125509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.